Első bevetésem a Gerillakommandóval - Gráf Eliza Petra - "kiváló" önkéntesünk 
írása
Mióta az eszemet tudom és létezik a számítógép no meg persze a világháló, állandóan a neten szörfölök, ami olykor jó, olykor teljesen haszontalan. Én mégis megpróbálok rengeteg információt begyűjteni, talán ebből is adódott, hogy kommunikáció szakra jelentkeztem ide a főiskolára. Nos egy alkalommal nem is olyan régen, az egyik nyíregyházi rádió webfelületén akadtam a hírre, mely egyben amolyan hírdetésféle is volt.
Illegális gerillakertészkedésre hívtak este 8 órára a Pirosház előtti buszmegállóba kellett menni és ráadásul pont aznap. Gondoltam miért is ne én elmegyek, hiszen nem egyszer láttam és hallottam már külföldi gerillakertészekről, akik az éjszaka közepén csapnak le és reggelre rá sem lehet ismerni egy - egy nagyon elhanyagolt addig rejtett szépségű területre, no meg persze azért az az illegális és gerilla szavak is felkeltették az érdeklődésem. Amúgy is olyan ember vagyok aki mindig midenbe benne van. Elérkezett az este és nagyon vártam, hogy kik leszenk ott, és hogy is zajlik egy ilyen bevetés. Pont időben értem oda, és már jött is a népes kis csapat virágokkal szerszámokkal és virágföldel felszerelkezve, volt ott minden ami a kertészkedéshez kell, szerszámok, virágok, és dolgos kezek. Hamar összebarátkoztam az önkéntesekel akik amúgy nappal teljesen hétköznapi emberek, anyukák, és apukák, vagy éppen tanárnők, és tanárok, egyszóval teljesen átlagemberek, és még is a maga módján mindegyik különleges ember. Azért különlegesek, mert szeretnek adni.
Adni a városnak, adni embertársaiknak, és ez jó hiszen annyira rohanó világban élünk, egy olyan világban ahol az emberek sablonosak nem élnek másnak csak a munkájuknak, olyan világban ahol óriási méreteket ölt a környezetszennyezés, és egy olyan világban ahol az ilyen embereket, mint a gerillakertészek nagy becsben kell tartani, hiszen ők még adnak valamit a környezetünknek és nekünk embereknek, ha az csak egy cserép virág is a betontér közepén még is ha látjuk arra emlékeztet bennünket, hogy még élünk.
Ezt a gerillakertészkedést az E – misszió egyesült szervezte meg, és az akció egy országosan összehangolt illegális növényültető mozgalom részeként zajlott le. Nagyon jó volt együtt kertészkedni és még jobb volt azt érezni, hogy én is tettem valamit annak a városnak a szépségéért ahol tanulok, és minden nap élek! Ha arra járok akkor megöntözöm a virágokat és boldogsággal tölt el, hogy a betondzsungel közepén van egy kis üde színfolt, amit mi önkéntesek hozunk létre. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, egy olyan társaságot ismertem meg akik azonnal befogadtak, és nem éreztem azt, hogy újjonc lennék. Nagyon jó emberek, és sokat tesznek a környezetünkért. Remélem, hogy még sok ilyen akcióban lesz részem, és köszönöm, hogy együtt kommandózhattam veletek.