Az Alföld sajátos (tőlünk nyugatra már elő sem forduló) természetes élőhelyei a szikesek. Olyan területeken alakulnak ki, ahol a talajvíz sajátos mozgása és az erőteljes párologtatás miatt a sók erőteljesen felhalmozódnak a talajban. A szikeseken igen egyedi és gazdag élővilág fordul elő (ezért is oly nagy szenzáció a külföldiek számára a mi Hortobágyunk), amely ugyanakkor igen sérülékeny és veszélyeztetett.

A szikesek a ritka élőhelyek közé tartoznak a Rétközben, ráadásul érthetetlen módon – hisz szántóművelésre nem alkalmasak – gyakran esnek beszántás áldozatává. Csupán a Nyírséghez közeli, nyugati-déli peremterületeken (legszebb formában Nagyhalász, Ibrány, Tiszarád, Vasmegyer határában) fordulnak elő szikes tavak, rétek legelők. Kisebb szikes foltokkal azonban keleten, Gégény, és Pátroha környékén is találkozunk (emléküket sokszor csak a helynevek - pl. Sós-tó - őrzik). A jellemző tavaszi vízborítás után az ilyen területek legsósabb részei nyárra „kivirágoznak”, felszínre kerül a fehér sziksó. A vonuló madarak – elsősorban tavasszal – előszeretettel keresik fel a tocsogós felszíneket. A különleges növények között említendő az aprócska egérfarkfű (Myosurus minimus), a megyénkben csak a rétközi szikesekről ismert árpasás (Carex hordeistichos), illetve a kárpát-medencei bennszülött sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicus).

A szomszédos Nyírségre jellemző homokpuszták, sztyeprétek a Rétközből gyakorlatilag teljesen hiányoznak, jóllehet homokbuckákat itt is találunk szép számmal. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ezen a vízjárta vidéken egykor minden szárazabb térszínt megműveltek, felszántottak. Így a ma fellelhető száraz gyepek szinte kivétel nélkül szegényes élővilágú parlagok. Ez alól csupán néhány kivételt találunk. Ilyen a Gávai-legelő, ahol a vízjárta mocsár és a magasan fekvő szántók közti meredek letörésen igen szép sztyepréti állományok maradtak fenn. Itt a pusztai csenkesz (Festuca rupicola) uralkodik, és néhány ritkább szyepfaj, mint a szikár habszegfű (Silene otites), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a magyar szegfű (Dianthus pontederae), vagy a változó gurgolya (Seseli varium). Ezen a helyen egy igazi különlegességet is találtak munkatársaink: ez a hazánk nagy részéről már kipusztult, védett hólyagos here (Trifolium vesiculosum), amelynek mindeddig csupán egyetlen populációja volt ismert (a Hortobágyon).