Az irodákban penészedő környezetvédők és egyéb kortárs csoportok állandóan irigykedve jegyzik meg, milyen jó is a terepi természetbúvár sora: állandóan kinn hesszel erdőn, mezőn, réteken. Haha. Ha tudnák. Ha tudnák hogy valóban mennyire igazuk van. Eltekintve a portól, sártól, bozóttól, csalántól, faluszéli félvad kutyáktól, kullancstól, szúnyogtól, a kohóvá hevülő Nivától, a gumicsizmába komposztálódó lábfejtől, az elvékonyult ózonrétegtől, az ötletszerű felhőszakadásoktól és a többitől: a terepi természetvédelmi munka maga a megvalósult álom.