Elvileg már hetek óta folyik a bokortanyák felmérése. De sokkal inkább a víz folyik. Az égből, a földeken, és a kikotort csatornákban. Így a felmérés csak lassan és döcögve megy, de nem mindennapi az élmény.

Természetesen Bálintbokor környékén kezdtünk a komoly munkát. A réten pár lépéssel a szegélytől már csizmaszárig ér a víz, a tavalyi kaszálón újraélednek a zsombékok, odabenn dudál a bölömbika, és mindenféle kacsák riadoznak családostul.

Hasonló a helyzet az összes többi réten a környéken. A nyírségi táj visszaugrott az időben 150 évet, a vízviszonyok a lecsapolások előtti korszakot idézik. A vízügyesek reakciója sem maradt el:

A képen (a jobb oldalon) a IX. (Simai) főfolyás látszik, jobb szélen látható az iszappakolás. Ami a kép bal oldalán van, az pedig az a sáv, ahol a kotrást végző gép végigment a réten. Nyilván vészhelyzet, belvízhelyzet, meg minden egyéb van, és odavész akár több hektár vetés (tegyük hozzá: kivétel nélkül olyan helyeken, ahol eredetileg rét, mocsár, és egyéb vizes élőhely volt), de alapjában elég elszomorító, hogy az éveken át elhanyagolt csatornakarbantartási munkákat ilyenkor próbálják bepótolni. Fészkelési időszakban ugyanis a főfolyás keskeny parti nádasában rengeteg fiókát pusztítanak el; a felázott talajon közlekedő munkagép pedig védett orchideák tucatjain gázol keresztül.

A csatornakotrás két alapvető szempontja: a mikor és hogyan sajnos ilyenkor kevéssé fontos. Reméljük azért a természetben esett kár is helyreáll valamikor. Azért ide kívánkozik egy aznap más helyen készített kép is:

Az itt látható belvizes foltok a szántón az 1990-es évek elején készített térképen még rétként vannak ábrázolva. Egyesek szerint nincs belvíz, csak rossz (nem a termőhelynek megfelelő) gazdálkodás.

No de ígértem szépségeket is: A bokortanyák vidékének legjellemzőbb védett orchideája, a pompás kosbor (Orchis elegans) sosem látott tömegben nyílik. Ahol eddig 10-2 tövet ismertünk, ott több száz van belőle, de még olyan helyeken is felbukkan belőle 1-2 vagy éppen 20-50 szál, ahol eddig nem is gondoltuk volna. Íme egy kosborszalag:

Na, ez csak a tömeget érzékeli, a sok kis lila szál mind pompás kosbor. Érdemes azért közelebbről is megnézni:

Ja, a címen szereplő képen meg az a szivárvány látható, amelyik még a május 14-i terepbejáráson keletkezett. A vihar csak úgy huss, elszaladt Nyíregyháza mellett, és nekünk csak az égi tünemény jutott belőle. Kár, hogy azóta szinte megállás nélkül esik.

Azért remélem, nemsokára eláll, és fojtathatjuk a terepi beszámolókat sok-sok érdekességgel.