Az Oláh-rét Természetvédelmi Terület az emberi és természeti táj sajátos találkozása. A mesterségesen, de esztétikusan kialakított víztározó horgászstégeitől és a gondosan rendben tartott hétvégi kertektől dél felé haladva egyre inkább a természet az úr. Szinte észre sem vesszük, hogy a terület közvetlen szomszédságában nagy forgalmú út halad: a természeti táj önmagában is olyan kiemelkedő érték, amihez egyre kevesebben jutnak hozzá.

A táj kiemelkedő elemei a réteken álló fűz- és nyárfák, illetve a terület déli szegélyén álló kocsányos tölgyek. Ezek némelyike önmagától nőtt, másokat eleink ültették, hogy a legelő állatok és pásztoruk árnyékba húzódhassanak.

Az évszázados kaszálással, legeltetéssel fenntartott vadvirágos rétek minden évszakban más színvilággal kápráztatnak el – ilyen élményt az intenzíven kezelt, vetett gyepek nem nyújtanak. A hullámos nyírségi felszín mélyedéseiben vizenyős erek húzódnak meg sásos-lápos növényzettel, a rekettyefűz tavasszal barkát bontó, később hamvaszöld bokraival, a nagyobb laposokat pedig összefüggő nádasok foglalják el. A táji együtteshez a szelíden kiemelkedő buckahátakat elfoglaló szántók is hozzátartoznak.

Mindent összevetve az Oláh-rét olyan kis része Nyíregyházának, ahol egyszerre érezhetjük magunkat otthon és a „vad” természetben.