Debília országának vezetése úgy látta jónak, hogy liberalizálják a karácsonyt. Szakértőik kiszámolták, hogy megnő az egy főre eső szeretet és családi együttlét, ha lehetővé teszik, hogy az évben bármikor lehet ilyen szép ünnep. Cikk a Süvöltő 2010/02. számából...

Primőrök helyett – vesd el őket!

Cikk a Süvöltő 2010/02. számából...

Debília országának vezetése úgy látta jónak, hogy liberalizálják a karácsonyt. Szakértőik kiszámolták, hogy megnő az egy főre eső szeretet és családi együttlét, ha lehetővé teszik, hogy az évben bármikor lehet ilyen szép ünnep.

A hipermarketek kínálatában meg is jelent az akciós júliusi karácsonyfa, a februári leárazott szaloncukor, és a szerda délelőtti éjféli mise vonatkozásában is felmerültek az állítólagos igények. Az emberek hamar rákaptak a jóság szétáradásában érdekelt média által is támogatott „minden héten karácsony” csodájára. Meglendült a GDP is, hiszen sosem látott igény merült fel bejglire, műhóra, csodás ajándékokra és tűzoltóautókra.

A jóság pedig szétáradt, mindenki boldog volt.

Hogy ez mekkora hülyeség! Méghogy minden héten karácsony? – gondoljuk, miközben a reggelihez felszeleteljük a mosolygós paradicsomot és az egészségtől fénylő paprikát. Januárban. Februárban. Áprilisban. Novemberben. És így tovább.

Nem is vesszük észre, hogy mit veszítünk azzal, hogy a zöldségeket és gyümölcsöket nem saját szezonjukban fogyasztjuk. Most ne beszéljünk arról a plusz energiáról és környezetszennyezésből, amibe az kerül, hogy asztalunkra télen is eljusson az íztelen és kemikáliákkal felfújt paradicsom. Hanem csupán arról, hogy mennyire elveszíti értékét a szemünkben az, ami kizökken a neki szánt időből és mindennapossá válik. Télen át paprikát enni az legalább akkora abszurditás, mintha minden héten karácsony lenne.

No de akkor mit együnk ebben a vitaminhiányos időszakban? Szerencsére sokkal nagyobb a választék, mint gondolnánk! Most bemutatok néhány olyan, talán kevéssé ismert növényt, amelyek nálunk is megteremnek, és késő ősszel, télen, vagy kora tavasszal frissen fogyaszthatók:

Kelbimbó: Általában áprilisban vetjük a hosszú tenyészidejű, fagyálló fajtákat, amelyekről októbertől márciusig szedhetjük bimbókat.

Fodros kel: Tulajdonképpen olyan, mint a kelkáposzta, de nem fejesedik, hanem hosszú szárat növeszt. Májusban vetjük, és nyár végétől az első erősebb fagyokig szedhetjük fodros leveleit. Átlagos tél esetén kora tavasszal újra kihajt, s ismét szedhető.

Mángold: Spenóthoz hasonlóan használt levélzöldség. Kétéves életciklusú, de rendszerint egyéves forgóban termesztjük. Áprilisban vetjük, és már nyáron szedhetjük (a leveleket és a vastag levélnyelet fogyasztjuk), egészen a fagyokig. Télre érdemes a töveket takarni, s kora tavasszal már szedhetjük az újonnan kihajtó leveleket.

Sarjadékhagyma: Évelő hagymaféle, amely tulajdonképpen csak „zöldhagymát” fejleszt. Kora tavaszi (március) magvetése után már következő tavaszra (igen korán: március-áprilisban) kifejlődnek a csoportos hagymaszárak. Ezt követően nem kell bajlódni magvetéssel. Ugyanis a teljes tövet kiássuk, és szétválasztjuk a tövükön összenőtt „zöldhagymákat”. Az erősebb, szebb hagymákat aztán megesszük, a gyengébbeket pedig visszadugjuk a földbe (érdemes a gyökeret előbb 1 cm-re visszavágni). A következő tavaszra ezek a gyengébb tövek újabb sarjteleppé fejlődnek. Egyébként szinte mindannyian ettünk már sarjadékhagymát, csak nem tudunk róla. A piacokon, áruházakban megjelenő legkorábbi „újhagyma” nagy része ugyanis valójában sarjadékhagyma.

Metélőhagyma: A snidling néven is ismert, zöld, fűszerű leveleket fejlesztő hagyma szintén a legkorábban (március) előbújó friss növények egyike. Letépett leveleit fogyasztjuk. Bármely házikertben megterem: a korai (március) vetést követő tavasszal már fogyasztható, s évelőként hosszú ideig a helyén hagyható. Virágai is igen szépek. A metélőhagymát kiásva télen cserépben is hajtathatjuk.

Kínai metélőhagyma: Az utóbbi években jelent meg a hazai piacon. A metélőhagymához hasonló, de levelei laposak, világoszöldek. Termesztése is teljesen hasonló, de arra vigyázzunk, hogy a magvetés évében igen érzékeny a kiszáradásra, ezért rendszeresen biztosítsunk neki nedvességet. Utána viszont már nagyon szívós és hálás növénnyé válik. Íze kissé a fokhagymához, vagy méginkább a medvehagymához hasonló. Tavasszal 1-2 héttel hamarabb előbújik mint a metélőhagyma, így talán ő a legkorábbi friss zöldség a kertben (nálam biztosan).

Póréhagyma: Szerencsére az elmúlt években divatba jött (egyébként igen régóta termesztett) hagymaféle, melynek egyes fajtái télen is a földben maradhatnak, s frissen szedhetők. Házikertben is termeszthető, bár kissé igényes (sok nedvességet és laza, de tartalmas talajt kíván). A megfelelően hosszú hagymaszár kifejlesztéséhez folyamatosan töltögetni kell a töveket.

Sóska: Nem igazán szükséges bemutatni, bár mintha kissé megfeledkeztünk volna róla. Ez az ízletes, igénytelen növény már márciusban szedhető.

Rebarbara: Hazánkban kompótként vagy mártásként ismerik meg a legtöbben és sokaknak el is megy a kedve egy életre ettől a növénytől. Pedig számtalan különböző recept áll rendelkezésre ahhoz, hogy igazán feltárjuk ebben az igénytelen, évelő növényben rejlő lehetőségeket. Legnagyobb varázsa, hogy már kora tavasszal (áprilisban, esetleg márciusban) a friss gyümölcs ízét varázolja étrendünkbe. Általában tőosztással szaporítjuk, de magról is vethető. Előbbi esetben a telepítést követő tavasszal, utóbbi esetben 2-3 év múlva fogyaszthatjuk a vaskos levélnyeleket. Évelő, nagy termetű növény, amely meghálálja a komposztot, trágyát, és az öntözést (nálam száraz, sívó homokon csodálatosan megél, öntözést csak nagyon kritikus aszálykor kap, de mindig sok szalmát rakok alája mulcsnak).

Rukola (vagy rukkola?): Ennek az újonnan divatba jött növénynek – mint látható – míg az írásmódja sem állandósult hazánkban. Pedig régóta termesztjük – borsmustár néven. Néha a divat és a reklám szerencsére jó dolgokat is felkarol. A borsmustár egész éveb folyamatosan vethető, igénytelen, gyorsan fejlődő növény. Egy évben két generációja is kifejlődik (a tavasszal elvetett növény virágzást követően elszórja magját, ami magától kikel).  Azt saját tapasztalatból fedeztem fel, hogy a gyengébb fagyok semmiféle kárt nem tesznek benne, enyhébb teleken még január-februárban is szedhető, kora tavasszal pedig újra fejlődésnek indul. Sajnos az erősebb teleken kifagy, de takarással (szalma) elősegíthetjük a túlélését.

Torma: Ha nincs fagy, télen bármikor kiáshatunk egy tormagyökeret (már ha van). Szintén jól ismert, de kevéssé becsült zöldségünk. Ha jó minőséget, megfelelően vastag gyökereket szeretnénk, házikertben is érdemes egyéves forgóban termeszteni (azaz a teljes gyökeret egy év után szedjük ki, és tavasszal új helyen duggassuk el az oldalgyökerekből nyert dugványokat). A Nyírség homokos lápos-réti talajain világhírű torma terem!

Spenót: Őszi vetésű, áttelelő fajtái már márciusban szedhetők. Amellett hogy finom, egészséges, gyerekek ijesztgetésére is kiváló!

Ha kiegészítjük a kínálatot a télen eltárolható zöldségekkel (sárgarépa, cékla, pasztinák, káposzta, petrezselyem, zeller, retek, karalábé, zeller, vöröshagyma, fokhagyma), igazán belátható, hogy semmi szükség a primőrökre.

Az ismertetett növények egy része Egyesületünk bálintbokri tanyáján is él, virul, és időről-időre megevődik.

Dr. Szigetvári Csaba cikke, a Süvöltő 2010/02. számából...

Támogassa kiadványunkat, munkánkat, fizessen elő kiadványunkra, legyen szponzora a Süvöltőnek!

Örömmel fogadjuk adója 1%-át 2012-ben is természetvédelmi kampányainkra és szemléletformáló tevékenységeinkre!

Adószámunk: 19214555-2-15

Köszönjük segítségét!