A természeti értékek sorában elsőként a Tisza juthat eszünkbe. A folyó rétközi szakasza a kevésbé szabályozott részek közé tartozik. A folyamatosan épülő, lassan vándorló és feltöltődő homokpadokon a füzes-nyaras galériaerdők spontán módon születnek újjá, míg a meredek szakadópartok számos ritka élőlény  köztük a hungarikumnak számító tiszavirág, vagy az Európa-szerte megritkult partifecske jelentős állományai számára nyújtanak otthont. A vadregényes füzesek, nyarasok idős állományaiban költ a ritka fekete gólya és a nagy fülemüle, s a szórványosan előforduló tölgyes- kőrises-gyertyános erdőfoltok azoknak a rengetegeknek a leszármazottai, melyek még a XVIII. század végén is nagy kiterjedésben borították a Rétköz területét. Az erdők és a köztük fekvő rétek védett ékessége a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és az ősszel virágzó tiszaparti margitvirág (Leucanthemella serotina). A hullámtéren változatosságát és ökológiai funkcióját jelentősen növelik a halak ívásában jelentős szerepet játszó holtágak, és nyárra kiszáradó sekély tavacskák.
Az alkalmazkodó tájhasználat hírmondói a hullámtéri gyümölcsösök. Vidékünkön főként almát, diót, körtét, szilvát termesztenek az áradások által rendszeresen megtermékenyített, kiegyenlített klímájú területen. Sok helyütt találkozhatunk már elfeledett fajták idős, egészséges példányaival, jóllehet mára egyre kevéssé művelik ezeket a „dzsungelgyümölcsösöket”.

 

 

A hajdani Rétköz emlékeit őrzik az ősi patakmedrek, erek maradványai. Egykor a Szebecse, a Járat-ér, a Csenger, a Kis-Tisza patakok hálózták be a vidéket; ezeken át érkezett áradáskor a Tisza vize a területre, s apadáskoz ezeken jutott vissza is a folyó medrébe. Mára csupán néhány kilométernyi „holt” szakasz maradt az ősi erekből. Érdekes módon a döntően mesterséges Belfőcsatorna egyes részei is ezekben a medrekben folynak: az ilyen szakaszokon különlegesen gazdag és értékes a vízi élővilág. Kutatásunk során több helyen kimutattuk a védett sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans), valamint a ritka kolokán (Stratiotes aloides) és vízitök (Nuphar luteum) állományait. Az élő vízfolyásokat nélkülöző, minden oldalról körbeszántott medermaradványok sajnos többnyire keskeny, szegényes nádas csíkokként vegetálnak tovább, de ritkán értékes hínárvegetációt, egyes esetekben szép fűzlápokat rejtenek magukban.