Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Június 5, 8-10. Terepbotanikusaink a Rétköz legkiterjedtebb összefüggő rétjein, mocsaraiban és lápjaiban ügyködnek. A Belfőcsatorna körüli laposoktól a Kékcse mellett magasodó homokhegyek lábáig jutunk el. Mindeközben térdig érő vizű lápokon, egyhangú legelőkön, sásmezőkön haladunk át. Végül beleütközünk egy furcsa objektumba: a szocialista nagyberuházásokat idéző szabolcsveresmarti tározó tápcsatornájába.

 

Talán már volt arról szó, hogy Kisvárdától nyugatra, északnyugatra akkora kiterjedésű összefüggő természeti területek vannak, hogy szinte rá se férnek a térképre. A munkánkat az is nehezíti, hogy a dűlőutak abszolút nem úgy futnak, mint a felhasznált alaptérképen. A Belfőcsatornán egész hidakat hiányoznak, s a meglevők némelyike is olyan, hogy igencsak ki kell centizni az átkelést, nehogy lecsússzon az autó. Nem mellékesen kiderült, hogy az országos kék túra itt (Rétközberencs és Kisvárda között) éppen a Belfőcsatorna mellett fut. S nem is ám akármilyen helyeken!

Mesébe illő lápok vannak itt ugyanis. Ezúttal nem égig érő zsombékosok, hanem rekettyefüzes bozótokkal, tocsogós füzesekkel tarkított nádasok, gyékényesek. Belegázolva sajnos igen hamar megtapasztaltuk a láp esszenciális lételemét: a térdig érő vizet és a süppedős tőzeges talajt. A nádszálak között pedig különleges lápi hínárnövényzet él. A védett békaliliom (Hottonia palustris) fehéren virágzó szőnyegei mellett ritka, vízen úszó májmohákban gázolhattunk, a füzesekben pedig háromféle  páfrány fokozta az őserdei hangulatot. A felmérés során most találkoztunk először egyik legdekoratívabb sásfajunkkal, a jó állapotú lápokat jelző villás sással (Carex pseudocyperus). Miután kiöntöttük a vizet a gumicsizmából és kicsavartuk a zoknikat, indulhattunk is tovább.

Kékcse közelében elérjük a Rétköz északi részén magasodó, a Nyírséget idéző hatalmas homokhegyeket. A buckák lábánál az összefüggő gyepek, mocsarak ismét fragmentálódnak, és a szántók veszik át az uralmat. A megmaradt természeti területek egyre szárazabbak, gyomosabbak és egyhangúbbak. Van azonban ennek a tájegységnek is egy érdekessége. A homokhegyek lábánál fut ugyanis az ún. "Rétközi tó" tápcsatornája. Ezt a "tavat" - azaz a szabolcsveresmarti tározót - 1990-ben hozták létre a belvízkárok kezelése érdekében. A tipikus szocialista nagyberuházáshoz hozzátartozik a több kilométer hosszú széles és mély tápcsatorna. Ennek megépítéséhez a hatalmas közpénzeket felemésztő földmunkákmellett járulékosan több hidat és egyéb beruházásokat kellett elkészíteni. S aki most valami hömpölygő vízáradatot képzel az, annak sajnos csalódást kell okoznom: a tápcsatorna jelenleg teljesen száraz. S ez nem csak most van így: a tározó megépítése óta szinte folyamatosan. Nem mennék most bele a "Rétközi-tó" szerepének ellentmondásosságába (talán később), de úgy tűnik, hogy a hatalmas pénzeket felfaló belvízvédelmi létesítmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Remélhetőleg az illetékesek tanultak belőle: a belvizet nem mindenáron elvezetni kell, hanem érdemesebb a gazdálkodást a természetes vízviszonyokhoz igazítani.