Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

 

A közepe táján kezdtünk bele a nagy Rétközbe. Az idő kiváló, a földutak a másfél hónapja tartó tavaszi aszálynak köszönhetően általában jól járhatóak. Már első nap átsiklunk egy ritka védett növényen, de kárpótlásul leszedődik az első gévagomba.

 

 

Újdombrád és Dombrád között kevés dolgunk akadt, ugyanis valami miatt itt szinte az összes mocsarat és medermaradványt szántják (aztán ríhatnak a belvíz miatt). Egy helyen volt csak pár apró lápocska, s máris sikerült egy érdekes fajt találnunk: a bársonyos görvélyfű (Scrophularia scopolii) került a szemünk elé. Ilyen limlom helyeken nőtt: egyik lápocska gyomos szegélyében, meg odébb, egy füzes fasorban. 

Persze a félamatőrök és másodvonalbeli botanikusok biztosan nem fogják föl ennek a dolognak a jelentőségét. Tudom, mert én sem fogtam. Csak odahaza néztem utána alaposabban, hogy tulajdonképpen védett fajról van szó, és igazából néhány szatmár-beregi adaton kívül a környéken nem is ismert az előfordulása. Így sajnos elmaradt a katarzis, de hátha még összefutunk.

Dombrád-Gégény-Pátroha között (a Belfőcsatorna környékén) ellenben csodaszép, kiterjedt mocsarak és lápok terjengőznek. Szinte el sem hittem, de a már említett aszály ellenére legtöbb helyen pár lépés után közel csizmaszárig ér a víz. Az egész környéken virágoznak a sások meg miegymás szép mocsári növény, őzikék szökellnek, madarak csiripelnek szúnyogok zümmögnek.


 

A sok természeti érték azonban nyilván elhomályosul amellett, hogy sikerült elejtenünk az év első gévagombáját is. Persze ezen a ficfás környéken van hol nőnie, mégis katartikus élmény volt megpillantani az első élénksárga daganatot az egyik törzsön. A fiatal, egykilós telepet a második napon egy olyan megégett tövű fűzfa követte, amelynek csonkjain öt gévagombatelep nőtt. A felét meghagytuk magnak, de így is lejött vagy három kiló. Jutott belőle a munkatársaknak is. Rántott gomba, meg gombasaláta is lett belőle.