Az alföldi tájat járva gyakran megakadhat a szemünk a sík (vagy éppen hullámos) felszínből kiemelkedő, meglepően szabályos kör, vagy enyhén ovális alaprajzú, néhány méter magas kúp, vagy félgömb alakú kiemelkedéseken. Ezek a kunhalmok természeti és kulturális örökségünk fontos részét képezik; hazánkban mindegyikükre természetvédelmi oltalom vonatkozik. Pontos felmérésükben az E-misszió Egyesület is komoly részt vállal.

A régészeti kutatásoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy a kunhalmok olyan mesterséges eredetű létesítmények, melyeket az írott történelem előtt itt élő népek emeltek. Ezeknek a halmoknak a túlnyomó többsége Kr. e. 3500-3000 között épített halomsír, más néven kurgán. A rendszerint talajszinten elhelyezkedő sír fölé 2-3 méteres, de olykor a 10 métert is meghaladó méretű (esetenként 100 méter körüli átmérőjű) dombot emeltek. A halomsíros temetkezés az eurázsiai sztyeppék úgynevezett nomád, lovas népeinek sajátja. Európában a Kárpát-medence a legnyugatibb terület, ahol ezek a kultúrák életmódjuknak megfelelő természeti környezetet találtak, éppen ezért hazánktól nyugatra csak elvétve találni ilyen objektumokat.

A Kárpát-medencében a kunhalmok eredeti száma csak becsülhető: szakértők szerint egykor mintegy 40 000 lehetett belőlük. Mára a felismerhető halmok száma néhány ezerre csökkent: ugyanis – főként az utóbbi évszázadban – rohamosan pusztulnak. Egyes halmokat teljes egészében elhordanak, de legtöbbjüket a folyamatos mélyszántás teszi lassan de biztosan a földdel egyenlővé. Nem ritka, hogy tájba nem illő építményekkel csúfítják el a kunhalmokat. A halomtest épségének szempontjából kevéssé ártalmas a több esetben tapasztalható beerdősítés, viszont így nem érvényesül tájképi értékük, és az üzemi erdőművelés (mélyszántás, tuskózás) folyamán kultúrrétegük is erősen sérül.

A kunhalmok pusztulása több okból is pótolhatatlan veszteség: egyrészt a kulturális örökségünk egyedülálló része megy így veszendőbe, másrészt a tájkép, és az élővilág is károsodik. A kunhalmok ugyanis számos védett faj és pusztulóban levő ritka növénytársulás számára is végső menedékül szolgálnak. Ennek az az oka, hogy a halmok felszínén az évezredek alatt képes volt megtelepedni a környező területeken egykor díszlő száraz pusztai löszvegetáció. Sajnos később a hazai löszgyepeket szinte kivétel nélkül beszántották, és utolsó hírmondóik sokhelyütt csak a halmok nehezen megművelhető meredek oldalain maradtak csak meg.

A Magyar Országgyűlés mindennek tudatában az összes hazai kunhalmot a törvény erejével országos jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánította.
A jogszabályi védelem azonban önmagában édeskevés. A legelső lépés a kunhalmok pontos beazonosítása, leírása, nyilvántartásba vétele. Ez a folyamat az eddigi erőfeszítések ellenére máig nem fejeződött be. Ezeknek az objektumoknak jelentős része mind a mai napig felfedezetlen maradt. A közelmúltig ez különösen érvényes volt Szabolcs-Szatmár Bereg megye kunhalmaira.

Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre 2006-ban kezdeményezte a megye kunhalmainak részletes felmérését, amibe – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság mellett – partnerként Egyesületünk is bekapcsolódott. A munkát 2006-2007-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatta.

 A felmérés eredményeként több mint 50 olyan kunhalmot fedeztünk fel, melyek eddig a természetvédelem és a régészet szakemberei számára is ismeretlenek voltak. (ezek között olyan monumentális objektumok is vannak, mint a körülbelül 13 méter magasságú rakamazi Cseh-halom). A munkánk alapján kirajzolódó kép szerint körülbelül 120-130 lehet a ma is azonosítható kurgánok száma a megyében. Legtöbbjük az alsó-szabolcsi ártér peremén helyezkedik el, de sűrűn találunk kunhalmokat a Rétköz nyugati peremén is. Érdekes módon a nyírségi homokvidéken is több jelentős „gócpontot” találunk: Geszteréd, Nyíregyháza, és Nyírgyulaj környéke is gazdag kurgánokban. Sajátos szigetszerű előfordulás északnyugaton a nyírkarászi Halom-hegy és kisebb kísérőhalma. A megye legnagyobb kunhalma a nyíregyházi Őr-halom (más néven Geri-domb). 14 méteres magasságával hazánk legimpozánsabb kurgánjai közé tartozik.

A felmérés szomorú tanulsága viszont kunhalmaink igen rossz állapota. Körülbelül 90%-ukat ma is szántóként használják, legtöbbjükből csak 1-3 méter magas dombocska maradt. Egy részüket teljesen, vagy részben elhordták, elbányászták, de olyan is van, amelyre épületet emeltek. A természetes élővilág is csak kis nyomokban lelhető fel, még a viszonylag ép halmokon is. Ki kell emelni viszont két védett löszgyepi fajt, amelyeket megyénkből csak és kizárólag a kunhalmokról ismerünk: A 30 000 forint természetvédelmi értékű törpemandula (Amygdalus nana) pár töve a Nyíregyháza-Hajdúdorog településhatáron levő Bene-halmon, az 5 000 forint természetvédelmi értékű macskahere (Phlomis tuberosa) az ibrányi Fekete-halom és a tiszavasvári Nagy-Púpos-halom tetején él.

A helyzet tehát kissé elszomorító, de nem reménytelen. A felmérés jelentősen hozzájárulhat a kunhalmok pusztulásának megállításához, és esetleges későbbi, a helyreállítást (pl. visszagyepesítés, tájba nem illő építmények eltávolítása) és további kutatásokat (pl. régészeti feltárás, tájtörténet) megalapozó intézkedésekhez.