Tartalomjegyzék

Február másodika, a vizes élőhelyek világnapja

 

„Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga vagy az élet.”

Saint-Exupéry

Exupéry idézetén elgondolkozva bizton állíthatjuk, hogy a víz, mely az élet kezdetének egyik alapfeltétele volt, napjainkban is az egyik legfontosabb szerepet tölti be életünkben. De nem csak az ember életében, hanem a világ valamennyi élőlénye számára az egyik legfontosabb dolog. Legyen az olyan pici, hogy szabad szemmel nem is látjuk, vagy legyen akár oly nagy, hogy látványával tekintélyt, tiszteletet ébreszt bennünk.

Gondoljuk csak el, milyen is lenne az életünk víz nélkül? Valószínűleg szervezetünk érezné meg leghamarabb a víz hiányát, de a mai modern világban gondot jelentene sok ember számára, hogy hogyan elégítse ki napi szükségleteit, e drága kincsünk nélkül. Sok állat és növény számára a kizárólagos életteret a tavak, folyók, óceánok jelentik, ott élik életüket, onnan szerzik táplálékukat, az teremt számukra megfelelő feltételt a szaporodásukhoz, egyszóval biztosítja fennmaradásukat.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a természetben „minden mindennel összefügg”, így egy kisebb beavatkozás is hatalmas változásokat és károkat képes okozni. De mi történik akkor, ha mi, emberek nem törődünk ezekkel a dolgokkal és életmódunkkal, nagymértékben szennyezzük vizeinket, beavatkozunk a természet rendjébe, átalakítva, csökkentve, vagy rosszabb esetben elpusztítva ezzel számtalan élőhelyet, és ezáltal élőlényt. Ezen problémák vezetettek odáig, hogy a XX. század közepére oly mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy intézkedésekre volt szükség, a még meglévő ökoszisztémák megóvásához. 1971. február 2-án nemzetközi összefogással, 18 ország az irániai Ramsarban aláírta a vizes területek védelméről szóló Ramsari Egyezményt. A megállapodás hivatalos neve „Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről”.

Eleinte az egyezmény a vízi madarak védelme érdekében született, és a lakóhelyeik megóvására irányult, az idő múlásával viszont bebizonyosodott, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezmény, ezért kiszélesítették tevékenységét. Az évek során szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy nem elég a vizek védelme, az egész ökológiai rendszert meg kell őrizni, ahhoz, hogy egy faj fennmaradjon. Az Egyezmény hatálybalépése 4 évvel a Ramsari Egyezmény aláírása után 1975-ben történt meg. Ezt követően egyre több és több ország csatlakozott, ezzel is bizonyítva, hogy fontosnak tartják a vizes élőhelyek megóvását. Ezen országok között volt Magyarország is, aki 1979-ben írta alá e nemes célért küzdő egyezményt.

A majd négy évtizedes idő alatt a csatlakozó országok száma ugrásszerűen emelkedett, és 2008-ban már 157 ország volt az aláírók között. A csatlakozás első és legfontosabb feltétele, hogy legalább egy területet jelöljenek a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére. Jelenleg több mint 1700 ilyen típusú élőhely szerepel a listán, melyek kiterjedése meghaladja a 161 millió hektárt.

Magyarországon jelenleg 28 Ramsari terület található, csak hogy néhányat említsünk e területekből, ide tartozik a Kis-Balaton, Gemenc, a Felső-Tisza, a Bodrogzug, a Hortobágy, vagy a Fertő. Ez csak néhány a listán szereplő területek közül, de minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy e területek kiemelkedő szépséggel bírnak, melyet legjobban bizonyít gazdag növény- és állatviláguk. Ezeken a vizes élőhelyeken számtalan vízimadár lel otthonra.  A lelkes kirándulók, túrázók útjuk során rendszeresen találkozhatnak a vízről, vagy a nádasok közül felröppenő barátainkkal. Magyarország méltán büszkélkedhet változatos madárvilágával, nagy számban fordul elő a Hortobágy területén a nagy kócsag, ami többek között páratlan szépségével vált a természetvédelem jelképévé, de találkozhatunk itt a nagy lilikkel, a dankasirállyal, a pajzsoscankóval, a nagy godával, vagy a daruval, melynek őszi vonulása sokak számára felejthetetlen élményt nyújt, és minden évben sok-sok embert vonz a területre. A Balaton környékén járva gyakran találkozhatunk a vetési lúddal, vagy a nyári lúddal, melyek rendszerint csapatokban röppennek fel és indulnak táplálékot keresni.

A természet eme szépségeinek megőrzése mellett sok-sok egyéb célt is próbálnak elérni az egyezmény aláírói.  Az egyik ilyen, hogy a számunkra is létfontosságú ivóvíz bázisok is megmaradjanak. Ehhez azonban nem elég a területek törvény általi védelme, nekünk, hétköznapi embereknek is figyelmet kell fordítanunk vizeink megóvására. Minden év február 2-án a Ramsari Egyezmény aláírásának évfordulóján erre próbálják felhívni figyelmünket a különböző szervezetek, egyesületek, Nemzeti Parkok, akik eme jeles napon szakmai programokat, beszélgetéseket szerveznek az érdeklődők számára.

A rendszeres programok és éves megemlékezések mellett talán a legfontosabb, hogy ne csak ezen az egy napon gondoljunk vizeink védelmére, hanem az év minden napján, mert, ahogy Exupéry idézete is figyelmeztet minket, a víz maga az élet, ami nélkül sem mi emberek, sem pedig a Föld többi élőlénye nem képes élni.

Kolocsán Tünde írása a Süvöltő 2009/01. számából.