Tartalomjegyzék

A környezetvédelmi akciónap célja felhívni a figyelmet vizes élőhelyeink védelmére, a közlekedésből eredő levegőszennyezés káros hatásaira - kiemelt tekintettel vizeink és azok élővilágára.

2013. február 2-án, 2 helyszínen várjuk a kedves érdeklődőket!

 


MEGHÍVÓ

2013. Február 2.

Vizes élőhelyek világnapja

Környezetvédelmi akciónap


Sok szeretettel várjuk egész napos két színhelyes programunkra 2013. február 2.-án Nyíregyházára melyet a Vizes élőhelyek világnapja alkalmából szervezünk.

A rendezvény célja felhívni a figyelmet vizes élőhelyeink védelmére, a közlekedésből eredő levegőszennyezés káros hatásaira - kiemelt tekintettel vizeink és azok élővilágára.

 

Programok

Játékos foglalkozások, előadások, filmvetítések… Pontgyűjtő játékok kicsiknek és nagyoknak. Mindenki, aki részt vesz a rendezvényen, ajándékot kap!

Aki teljesít min. 5 környezetvédelmi feladatot (Totó, ökolábnyomszámítás, bringás akadálypálya, kerékpártúra, ökomata, játékok a vízzel, kifestők stb.) részt vesz egy sorsoláson, a nap végén, ahol társasjátékokat sorsolunk ki.

 

Nyíregyháza, Kossuth tér

10:00 – 12:00 - Bringasuli, Környezeti tanácsadás, kerékpáros totó, tanácsadás: hogyan közlekedjünk télen, kerékpáron

11:00 Kerékpárral Sóstóra – túravezetéssel egybekötött kerékpártúra az Ökojátszóházba

 

FUTUROBI Ökojátszóház - http://futurobi.hu

Nyíregyháza-Sóstófürdő, Berenát u. 7. (Bejárat a Szódaház u. felől)

10:00 – 18:00

Sok-sok környezetvédelmi játékos feladattal, előadással, filmvetítéssel várjuk a gyerekeket és felnőtteket egyaránt az Ökojátszóházba, mely aznap minden érdeklődő számára ingyenesen nyitva áll.

 

A rendezvény szervezője:

E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület – www.e-misszio.hu

 

Partnereink:

Zöld Kerék Alapítvány

Egészséges és Fenntartható Jövőért Alapítvány

Nemzeti Környezetügyi Intézet Felső-Tisza-vidéki Kirendeltsége

Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság

Felső-Tisza Alapítvány

 

A rendezvény a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósul meg.

Háttér anyagok...


Levegőszennyezés okozta vízszennyezés – A savas eső

 

A savas eső (másik nevén savas ülepedés) alapvetően megváltozott pH-értékű csapadék.

A Grönlandon vizsgált, 1800-as évekből származó jég 6,0-7,0 közötti, semleges pH-értékű. Tehát abban az időszakban még nem beszélhetünk a probléma nagy mértékű jelentkezéséről. Ez alapján a fő probléma az emberi társadalom működése, az általa levegőbe juttatott savképző anyagok túlzott jelenléte.

Okozói

A gyengébb hatást a szén-dioxidból létrejövő szénsav gyakorolja a környezetre. Ez a csapadék és a pH-értékét 5,6-ra csökkenti. Ezt az értéket tekintik többen a savas eső határának, de másik besorolás szerint az 5-ös pH-értéket tartják annak.

A szén-dioxiddal szemben a kénsav és a salétromsav akár 2,4 pH-értékű savasodást is okozhat. Meg kell jegyezni, hogy a pH-érték skálája logaritmikus beosztású, így nagyságrendbeli különbségekről beszélünk. Európában a szárazföldről a légkörbe jutó kén-dioxid közel egésze antropogén eredetű. Egyrészt a kéntartalmú ércek kohósítása, másrészt a kőolaj és a szén (elég jelentős 1-5%, vagy még több koncentrációjú ként tartalmaznak) elégetésekor kén-dioxid keletkezik, amely az atmoszférában vízzel kénessavat (H2SO3) alkot.

Kibocsátók a belső égésű motorok is, főleg a katalizátorok általános bevezetése előtt adták nagy részét a szennyezésnek.

Előfordulási területei

Savas esők jellemző területe az ipari vidékek környezete, a fejletlenebb technikák jelentősen nagyobb terheléssel járnak. Így a fő előfordulási terület a múlt században az USA és Nyugat-Európa volt. Az időjárási hatások miatt azonban nem korlátozódott csak e területekre, hanem távolabbi területekre is eljutott. Emiatt kellett Kanadának és a skandináv országoknak is megtapasztalni káros hatásait. Ezáltal egyfajta „export-import kapcsolat” alakult ki termelők és az elszenvedők közt. Nemzetközi összefogással (a kibocsátás mérséklésével) az első idők gyenge védekezési próbálkozásaival szemben (például Skandináviában meszezni próbálták a tavakat), érezhető eredményeket sikerült elérni.

Így az óvintézkedések hatására már nem ezen területek a leginkább sújtottak, hanem Kína, a fejlődő országok, Kelet-Európa és a volt Szovjetunió.

Hatásai

A savas ülepedés hatásainak súlyosságát több tényező befolyásolja: az ülepedő anyag mennyisége, a fogadó felület fajtája (talaj, víz, beépített terület) és savközömbösítő képessége, valamint az adott terület élőlényeinek tűrő- és alkalmazkodóképessége.

A vizes élőhelyeken a savasodás hatása akár a teljes sterilizáció is lehet. Először a halak táplálékát adó plankton mennyisége szorul jelentősen vissza, amely hatására a halak is pusztulni kezdenek. Ez a folyamat addig tarthat, amíg néhány baktérium és fonalas moszat kivételével minden élet kipusztul a tóból. Az ilyen "halott tavak" jellemzően kék színűek, tisztának hatnak, de ez csalóka, mert ez a plankton hiányának következménye. Különböző módon érinti a tavak egyes fajtáit a folyamat. A már említett kanadai terület nagy hátránya, hogy az ottani tavak alapkőzete gránit, amely kis közömbösítő képességgel rendelkezik. Ez a tény is jelentősen közrejátszott abban, hogy az 1980-as évek közepére az ottani tavak 50%-ából kipusztult az összes hal. Magyarország ilyen tekintetben, szerencsés helyzetben van, hisz például a Balaton bázikus alapkőzete miatt 8-as pH-értékű.

Erdős területeken elsőként a nyitvatermők jelzik a károsodást, hisz ezen növényeket egész évben veszélyeztetik a légköri ráhatások. A savas víz megsérti a falevelek védőrétegét, így sokkal érzékenyebb lesz a kórokozók és kártevők támadásaival szemben. A talajfelszínre jutó savas anyagok csökkentik a talaj pH-értékét, aminek hatására a kötött formában lévő nyomelemek stabilizálódnak. Jellemző eset az alumíniummérgezés, amely elpusztítja a fák gyökereinél szimbiózisban élő mikorrhiza gombákat.

Nagyobb veszélynek vannak kitéve a magasabban fekvő erdősségek, mert jellemzően ködbe burkolóznak, állandóan érintkezve a savas ülepedésekkel.

Városi területeken a régi műemlékek a különösen veszélyeztetettek. Reakcióba lépve a kalciumgyökökkel a kövek mállását gyorsítja fel, letompítja az éleket, elsimítja a részleteket, gyengíti a szerkezetet. A vas rozsdásodását is elősegíti. Egyes kutatások állítják, hogy az emberi egészségre is káros hatása mutatható ki, de ez még nincs kellően bizonyítva.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Február másodika, a vizes élőhelyek világnapja

 

„Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga vagy az élet.”

Saint-Exupéry

Exupéry idézetén elgondolkozva bizton állíthatjuk, hogy a víz, mely az élet kezdetének egyik alapfeltétele volt, napjainkban is az egyik legfontosabb szerepet tölti be életünkben. De nem csak az ember életében, hanem a világ valamennyi élőlénye számára az egyik legfontosabb dolog. Legyen az olyan pici, hogy szabad szemmel nem is látjuk, vagy legyen akár oly nagy, hogy látványával tekintélyt, tiszteletet ébreszt bennünk.

Gondoljuk csak el, milyen is lenne az életünk víz nélkül? Valószínűleg szervezetünk érezné meg leghamarabb a víz hiányát, de a mai modern világban gondot jelentene sok ember számára, hogy hogyan elégítse ki napi szükségleteit, e drága kincsünk nélkül. Sok állat és növény számára a kizárólagos életteret a tavak, folyók, óceánok jelentik, ott élik életüket, onnan szerzik táplálékukat, az teremt számukra megfelelő feltételt a szaporodásukhoz, egyszóval biztosítja fennmaradásukat.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a természetben „minden mindennel összefügg”, így egy kisebb beavatkozás is hatalmas változásokat és károkat képes okozni. De mi történik akkor, ha mi, emberek nem törődünk ezekkel a dolgokkal és életmódunkkal, nagymértékben szennyezzük vizeinket, beavatkozunk a természet rendjébe, átalakítva, csökkentve, vagy rosszabb esetben elpusztítva ezzel számtalan élőhelyet, és ezáltal élőlényt. Ezen problémák vezetettek odáig, hogy a XX. század közepére oly mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy intézkedésekre volt szükség, a még meglévő ökoszisztémák megóvásához. 1971. február 2-án nemzetközi összefogással, 18 ország az irániai Ramsarban aláírta a vizes területek védelméről szóló Ramsari Egyezményt. A megállapodás hivatalos neve „Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről”.

Eleinte az egyezmény a vízi madarak védelme érdekében született, és a lakóhelyeik megóvására irányult, az idő múlásával viszont bebizonyosodott, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezmény, ezért kiszélesítették tevékenységét. Az évek során szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy nem elég a vizek védelme, az egész ökológiai rendszert meg kell őrizni, ahhoz, hogy egy faj fennmaradjon. Az Egyezmény hatálybalépése 4 évvel a Ramsari Egyezmény aláírása után 1975-ben történt meg. Ezt követően egyre több és több ország csatlakozott, ezzel is bizonyítva, hogy fontosnak tartják a vizes élőhelyek megóvását. Ezen országok között volt Magyarország is, aki 1979-ben írta alá e nemes célért küzdő egyezményt.

A majd négy évtizedes idő alatt a csatlakozó országok száma ugrásszerűen emelkedett, és 2008-ban már 157 ország volt az aláírók között. A csatlakozás első és legfontosabb feltétele, hogy legalább egy területet jelöljenek a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére. Jelenleg több mint 1700 ilyen típusú élőhely szerepel a listán, melyek kiterjedése meghaladja a 161 millió hektárt.

Magyarországon jelenleg 28 Ramsari terület található, csak hogy néhányat említsünk e területekből, ide tartozik a Kis-Balaton, Gemenc, a Felső-Tisza, a Bodrogzug, a Hortobágy, vagy a Fertő. Ez csak néhány a listán szereplő területek közül, de minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy e területek kiemelkedő szépséggel bírnak, melyet legjobban bizonyít gazdag növény- és állatviláguk. Ezeken a vizes élőhelyeken számtalan vízimadár lel otthonra.  A lelkes kirándulók, túrázók útjuk során rendszeresen találkozhatnak a vízről, vagy a nádasok közül felröppenő barátainkkal. Magyarország méltán büszkélkedhet változatos madárvilágával, nagy számban fordul elő a Hortobágy területén a nagy kócsag, ami többek között páratlan szépségével vált a természetvédelem jelképévé, de találkozhatunk itt a nagy lilikkel, a dankasirállyal, a pajzsoscankóval, a nagy godával, vagy a daruval, melynek őszi vonulása sokak számára felejthetetlen élményt nyújt, és minden évben sok-sok embert vonz a területre. A Balaton környékén járva gyakran találkozhatunk a vetési lúddal, vagy a nyári lúddal, melyek rendszerint csapatokban röppennek fel és indulnak táplálékot keresni.

A természet eme szépségeinek megőrzése mellett sok-sok egyéb célt is próbálnak elérni az egyezmény aláírói.  Az egyik ilyen, hogy a számunkra is létfontosságú ivóvíz bázisok is megmaradjanak. Ehhez azonban nem elég a területek törvény általi védelme, nekünk, hétköznapi embereknek is figyelmet kell fordítanunk vizeink megóvására. Minden év február 2-án a Ramsari Egyezmény aláírásának évfordulóján erre próbálják felhívni figyelmünket a különböző szervezetek, egyesületek, Nemzeti Parkok, akik eme jeles napon szakmai programokat, beszélgetéseket szerveznek az érdeklődők számára.

A rendszeres programok és éves megemlékezések mellett talán a legfontosabb, hogy ne csak ezen az egy napon gondoljunk vizeink védelmére, hanem az év minden napján, mert, ahogy Exupéry idézete is figyelmeztet minket, a víz maga az élet, ami nélkül sem mi emberek, sem pedig a Föld többi élőlénye nem képes élni.

Kolocsán Tünde írása a Süvöltő 2009/01. számából.