Természeti és épített kultúrtörténeti emlékek megismerése a Szatmár-Beregben
Az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a 2009 tavaszán elindította ingyenes kirándulássorozatát! Kirándulásaink célja, hogy a résztvevőkkel megszerettessük a természetet, valamint népszerűsítsük a természetjárást. Továbbá fontosnak tartjuk a természetszeretetre nevelés mellett az egészséges életvitel kialakítását, melynek része az aktív pihenéssel eltöltött szabadidő is. Túráinkra gyerek csoportokat, családokat és az aktív pihenést kedvelőket egyaránt várunk.
Kirándulásaink helyszíne a Szatmár-Beregi-sík, melynek növénytakarója alföldi viszonylatban páratlanul gazdag. Megtalálni itt a hazánkban előforduló növényfajok több, mint felét, annak ellenére, hogy ez a térség az ország területének egy töredékét, mindössze 2 %-át teszi ki.
A csaknem asztalsimaságú Szatmár-Beregi-síkot egykor hatalmas mocsár- és lápfoltokkal átszőtt erdőtakaró borította. Ez az eredeti növénytakaró a vízrendezéseknek és mocsárlecsapolásoknak köszönhetően kisebb darabokra szakadt. Mai képe azonban – eltérően az Alföld más részeitől- még mindig igen hasonlatos a hajdanihoz. E mozaikok megőrzésére alakult 1982-ben 23 136 hektáron a tájvédelmi körzet.

A magosligeti Cserköz- és tarpai Téb-erdő, a Ricsei-erdő, a Garbolci-erdő a gyertyános tölgyesek világa. A szatmár-beregi erdők nevezetes tavaszi csodái a hóvirág, tőzike, kárpáti sáfrány, szellőrózsák, s a galambvirág mellett a kockásliliom, Kárpáti csillagvirág.

A Tájvédelmi Körzet vizes, nedves területein, árterein puhafa ligeterdők, égeres láperdők (lábas égeresek), és ártéri dzsungelgyümölcsösök találhatók.

A jégkorszak előtti időket az őslápok őrizték meg legjobban, mint a Bábtava Csaroda határában, vagy a Nyírjes-tó Beregdaróc határában jégkorszaki maradványnövényekkel. Az itteni tőzegmoha lápok Szatmár-Bereg európai mércével is egyedülálló értékei. A mohapárnákat ötféle tőzegmoha alkotja. Bábtava és Nyírjes-tó különlegességei még a hüvelyes gyapjúsás, a kereklevelű harmatfű, a vidrafű, a tőzegeper, a tőzegpáfrány, a tőzegáfonya, a babérlevelű fűz és az országban egyedülálló, 1994-ben felfedezett igen ritka tőzegorchidea.

A környék jellegzetes arcát a fás legelők adják, melyeknek kis kiterjedésük ellenére különleges szerep jut a biológiai sokféleség megőrzésében. Ennek elsődleges oka éppen átmeneti jellegükből adódik, ugyanis ezek se nem erdők, se nem legelők, hanem ezek együtt élő keverékei.
Hajdanában erdő borította a folyókkal átszőtt környéket, azonban az állattartás megjelenésével legelőkre és szántóföldekre volt szükségük az itt letelepedett embereknek. Így az erdők egy részét kivágták, a mocsarak nagy részét lecsapolták.  Azonban a réteken néhány idős fát (kocsányos tölgy, vadkörte, magyarkőris) meghagytak, melyek oltalmat nyújtanak a legelő állatoknak a déli hőségben, vagy a nagy nyári viharokban. Ezek az úgynevezett hagyásfák.

A fás legelők fennmaradása a legeltetésnek és a kaszálásnak köszönhető. Sajnos a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéből adódóan ezek a gazdálkodási formák egyre inkább háttérbe szorulnak. Így mára számos legelőn felhagytak a hagyományos legeltetéssel. Ezeken a területeken megindul a lassú beerdősödés. Legelőször a szúrós cserjék jelennek meg (vadrózsa, galagonya, kökény) valamivel később a vadkörte és a magyar kőris foglalják el a gyepeket. A felhagyott legelőkön öt-tíz év alatt szinte áthatolhatatlan bozótos alakul ki.

Az egykor oly gazdag vízi élővilág száma ugyan megcsappant, de nem tűnt el teljesen. Tavasztól őszig békáktól hangosak az elhagyott, mélyebben fekvő holtágak és csatornák. Találkozhattunk a hangjukról elnevezett vöröshasú unkákkal, ők ugyanis nem brekegnek, mint a többi béka, hanem bagolyra emlékeztetően huhognak vagy unkognak. Az unkák méreganyagot választanak ki testük felszínén.
A fű közt erdei és mocsári békák ugrálnak, melyek „bajszosbékáinkhoz” tartoznak a feltűnő sötét színű szemsávjuk miatt. De ha jó a szemünk, megfigyelhetjük, a környezetébe beolvadó leveli békákat is. A vizek kecske- és tavibékáktól hangosak. Ezen vízibékák elkülönítése igen nehéz, mivel az egyes fajok egymással keverednek és hibridek jönnek létre. A vízpartokon gyakran találkozhatunk vízisiklóval, melyet könnyű felismerni a fején elhelyezkedő sárga félhold alakú foltról.  Ha már nem tud elmenekülni, halottnak tetteti magát és bűzös váladékot bocsát ki a testén.
A vizekben lápi póc és réti csík után kutathatunk. Ezek az egykor oly nagy tömegben jelenlévő halak mára igen megritkultak és védettek. Annyi volt belőlük, hogy még a disznókat is velük hizlalták. A Szipa vizében keresgélve számos vízicsiga fajt fedezhetünk fel. Leggyakrabban a nagy, lapos tányércsiga és a hegyes kúp alakú mocsári csiga kerül szem elé. A vízben és annak partján ezernyi rovar él, köztük legtetszetősebbek a lepkék, melyekből számos faj védett.

Az alföldi gyertyános-tölgyes és tölgy-kőris-szil erdőtársulás egyik legszebb helye a Téb-erdő. Ilyen tengerszint feletti magasságban egyébként nem jellemző ez az erdőtársulás típus, de a hűvösebb klímának köszönhetően megjelenik a gyertyán is a tölgyfák között. Az erdő fokozottan védett, ezért látogatása engedélyhez kötött.
Az utat keresztülszelő holt mederben gyakran még nyár derekán is víz áll, mely az átkelést akadályozva megőrzi az erdő zavartalanságát. Talán ennek is köszönhető, hogy a háborítatlan erdőben számos védett növény- és állatfaj megtalálható, így az elmúlt években már több pár feketególya is visszajár fészkére.

A környékbeli erdőkben is él a védett keresztes vipera, ennek ellenére ritkán találkozhatunk vele. Igen változatos színekben jelenik meg a Beregben, a világos barnától a teljesen feketéig. Általában a sűrű bozótosokban napozik, azonban a nagy melegben földalatti üregekben pihen. Kisemlősökkel táplálkozik, mérge is csak ezekre halálos. Ennek ellenére zavarásunkkal ne késztessük támadásra az állatot, hagyjunk neki menekülési lehetőséget!
Az állat félénkségéből adódóan viperamarás nagyon ritkán fordul elő hazánkban. Ha a baleset mégis bekövetkezik, két apró, pontszerű szúrt seb keletkezik a bőrön, amelynek környéke hamarosan megduzzad, lilásan elszíneződik és fájdalmassá válik.
Marás esetén sincs okunk a túlzott aggodalomra, mivel ezek a kígyók kevés méreganyaggal rendelkeznek, így csak kisgyermekekre és leromlott egészségi állapotú emberekre jelentenek veszélyt. Az elmúlt 50 évben általuk okozott súlyos marás nem fordult elő.

Hajdanán a Beregben még kiterjedtebbek voltak az erdőségek, mint ma. Az erdők tele voltak vaddal, medvék, farkasok és hiúzok éltek itt. Ezek a ragadozók tartották fenn az egyensúlyt, azonban eltűnésükkel megbillent a természet rendje. Jelenleg az ésszerű vadászat pótolja a ragadozók szerepét. A környékbeli erdőkön, mezőkön ma is lehet találkozni szarvasokkal, őzekkel, vaddisznókkal és ismét megjelent a hiúz. Sok a fácán, amit természetesnek veszünk mezőinken, holott nem volt mindig így, hiszen a fácánt a középkorban telepítették be Európába a Kaukázus vidékéről. A déli órákban szinte mindig feltűnik az égen az egerészölyv, aki a felszálló meleg levegőt meglovagolva köröz, zsákmány után kutatva. Az ösvényeken, földutakon találkozhatunk a róka és a borz lábnyomaival, akik éjszaka indulnak portyázni, bár nagy szerencsével nappal is megpillanthatóak.

A Bereg életében egyik legfontosabb elem a víz. Számos kisebb-nagyobb mesterséges csatorna vezeti le a Bereg vizét, a tájat körülölelő Tiszába. Hajdanán, amikor még nem szorították gátak közé a Tiszát, a Bereget minden tavasszal az első áradások alkalmával elborította a víz. Igen gazdag vizes élőhelyek alakultak ki. Rengeteg hal, vízi csúszómászók serege talált itt megfelelő élőhelyet magának. Dúsan nőtt a legelő füve és burjánzottak az erdők. Megélhetést nyújtottak embernek, állatnak egyaránt. A rendszeres áradásokat nemcsak megszokták az itt lakók, hanem nélkülözhetetlen része volt az egykori gazdálkodási formáknak. Az emberek harmóniában éltek együtt a folyókkal.
A XIX. században azonban gátak közé szorították a folyókat, és csatornákon keresztül levezették a vizet a területről. Így a Beregből elvonták a táj legfontosabb éltető elemét, a vizet. A nagymértékű felszíni és talajvízszint csökkenés kihat az életközösségekre. A valaha fajokban gazdag táj biológiai sokfélesége lecsökkent, számos egykoron gyakori állat- és növényfaj megritkult, vagy teljesen kipusztult.  

A vízelvezetés annak reményében történt, hogy minél jobban elterjedjen a szántóföldi növénytermesztés, és nagy monokultúrás táblákat alakítsanak ki (kukorica, gabona, napraforgó). Ez a vízvesztés nem tett jót az egyébként is agyagos, szántóföldi művelésre szinte alkalmatlan talajnak. Úgy is nevezik az itteni termőföldet, hogy „perc talaj”, mivel csak nagyon rövid ideig alkalmas a megmunkálásra. Kis szárazságnál csontkeményé válik, nedves körülmények között pedig süppedős, sáros, így megmunkálása nagyon nehéz.
A Bereg jövője nagyban függ attól, milyen gazdasági tevékenységet folytatnak itt. A terület alkalmas külterjes állattenyésztésre, legeltetésre és kaszálásra a jól bevált hagyományok szerint, amivel megőrizhetőek a táj értékei.
Túráink időpontját mindig valamilyen helyi természeti látványossághoz, vagy aktualitáshoz igazítjuk. Akik rendszeresen részt vesznek természetjáró hétvégéeinken, nyomonkövethetik a Szatmár-Beregi sík évszakos változásait a koratavasszal virító kárpáti sáfrányoktól a tárnicsok és kikericsek őszbúcsúztatójáig. Megcsodálhatják a virágba borúlt rétek, lápok és erdőségek növény és madárvilága mellett a Bereg csodálatos pillangóit, továbbá gyakorlati ismeretekre tehetnek szert a gyógynövény- és a gombaismeret terén. A kirándulások során a természeti értékek bemutatása mellett lehetőség nyílik a a táj kultúrtörténeti értékeinek a megismerésére is.

... Hidd el, a természetben való séta izgalmasabb, érdekesebb és több élményt nyújt, mint a bevásárlóközpontok látogatása vagy a TV bámulása!
Tarts velünk, kiránduljunk együtt!

Információ: E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, 4400 Nyíregyháza, Szabolcs u. 6. Tel/fax 42/504-403, 423-818
Szőke Zsuzsa (20/431-8086), Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.,
Kérjük, támogassa a természet- és környezetvédelmet!
Számlaszámunk: Szabolcs Takarék - 68800109-11077444
1% - Adószámunk: 19214555-2-15

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Projekt azonosító: KEOP-6.1.0/A-2008-0008
Infovonal: 06 40 638 638 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ● www.nfu.hu