Október 16. az Élelmezési Világnap és a Kenyér Világnapja... - A súlyosbodó élelmiszerválságokra határozott nemzetközi politikai lépések adhatnak megoldást.

 

Kenyeret fogyasszunk, ne kenyérnek látszó tárgyat!

Október 16. kettős világnap, amelyről sajnos igen kevesen és igen keveset tudunk.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete a FAO( Food and Agriculture Organization of the United Nations) 1979-ben magyar javaslatra október 16-át Élelmezési Világnapnak nyilvánította. A FAO, melynek küldetése az élelmezésbiztonság megvalósítása, célként a logoján található latin jelmondatot jelöli meg „Fiat panis.”, az az minden ember számára : „Legyen kenyér!” Az Élelmezési Világnaphoz szorosan kötődik a Kenyér Világnapja. A Pékek Világszövetsége 2001-ben döntött arról, hogy október 16. legyen a Kenyér Világnapja. A világnap kijelölésével a szövetség célja az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a világ legfontosabb élelmezési cikkére, a kenyérre. A Kenyér Világnapja alkalmat ad arra is, hogy a gabonát megtermelő gazdálkodó és a kenyeret sütő pék munkájának fontosságára is rávilágítson és elgondolkoztasson bennünket. 
Október 16-án a kenyeret ünnepeljük, de vajon mit takar a kenyér fogalma?
A kenyér döntő részben gabonaőrleményekből tésztakészítéssel, alakítással, lazítással, sütéssel majd csomagolással vagy csomagolás nélkül előállított élelmiszer. Csomagolatlan termék tömege 250 g-mal osztható, de legalább 500 gramm. (Magyar Élelmiszerkönyv)
Minden nép a maga kenyerét tartja a legfinomabbnak a világon. Nekünk, magyaroknak a kenyér nem csupán egy élelmiszer, hanem az életet jelenti, és igen erős hozzá az érzelmi kötődés. A kultúránk része, fő étkezéseink közül legalább egyben biztos szerepel. Ma, amikor elveszett az élelmiszer „becsülete” ,ez az ünnep mindenkit elgondolkodásra sarkall.
Nagyszüleink, szüleinktudták mit jelent a betevő falat megbecsülése, ma azonban ez nem természetes. Modern világunkban az utcán közlekedő és szendvicset majszoló emberek látványa már nem kelt feltűnést, a múlt század elején azonban a fedetlenül vitt étel még elképzelhetetlen volt. Akkoriban az étkezés a táplálék felvételénél sokkal többet jelentett, a családi és emberi rend őrzésének naponta ismétlődő áhítattal körülvett alkalma volt. Ennek fontos részét képezte a kenyér tisztelete is, melynek nyomai a kenyér sütésétől kezdve a megszegésén át, a kenyérmorzsák felhasználásáig fellelhetőek a különböző mágikus eljárásokban és hiedelmekben.


Mindenki számára lényeges, hogy jó kenyeret fogyasszon. Minőségi termékeket keresünk az arctalan tömegáru helyett.


De milyen a jó kenyér?
Jó kenyérnek azt tartjuk, ami kovásszal készül, domború, héja keményen ropogós, színe aranybarnába hajló, de nem fekete, égett. A kenyérhéj a bélzettől nem válik el. A bélzet szívós, lyukacsos szerkezetű és nem morzsolódik. Ha a kenyeret összenyomják, akkor az magától ismét felduzzad. Enyhén savanykás ízét a kovásztól nyeri, és jó ízvilágát, amelyre jellemző a gabona íze, négy-öt napig meg is őrzi. Fontos, hogy a jó kenyér szolgálja egészségünket, tehát teljesőrlésű bio lisztből készüljön. A jó kenyér önmagában, mindenféle feltét nélkül is fogyasztható, és teljes értékű tápanyagként szolgál. A nem bio teljesőrlésű liszt származása követhetetlen, a benne lévő hántrész (korpa) nagy mennyiségben tartalmazhat vegyszermaradványokat, toxikus anyagokat, így egészségünket is veszélyeztetheti.

Forrás: Magyar Élelmiszerkönyv, Táplálkozás Akadémia Hírlevél